2014. november 1., szombat

Csakazértis!




Emmának ígértem nyáron egy pénztárcát, miután kis barátja kapott egy hasonló stílusút a káptalantóti piacról. Úgy éreztem, nagyon ciki lenne nekem is vennem egyet neki :-) Végignézte az anyagos dobozomat és ezt a 2 képet választotta a 2 oldalára.



Már régóta szerettem volna varrni egy pizsi alsót is, annyi szabásmintát láttam a neten. Most végre ez is megvalósult, ezt a leírást követtem. Van néhány apró hibája, de abszolút használható és ami a fő, tetszik a tulajnak :-)


Az egyik tűpárna, a másik levendulás párna. 


Zsepitartó, mindig jó, ha van itthon készen néhány az ajándékos fiókban 

A terv az volt, hogy gyerekmentes 2 napom lesz és a varrás lesz a fő tevékenységem. Különféle, gyerekesek által jól ismert okokból kifolyólag ehelyett 2 gyerek is itt maradt, ebből egy betegen, de csakazértis varrtam! (senki ne aggódjon, azért a gyerekek sem haltak éhen, vagy voltak elhanyagolva)


2014. október 18., szombat

Az első

Hamm, bekaplak! ... :-) 





keretes-kapcsos pénztárcám. Évekig gyűjtöttem az erőt, hogy nekilássak, és kiderült, hogy nem is olyan bonyolult, bár a keretet felvarrni elég ujjbegy-ölő... :-)
Mindenesetre elégedett vagyok az elsővel, úgyhogy előbb-utóbb elkészül a folytatás is.

2014. október 17., péntek

Small and quick projects

Apróságok, a ma délután termései - bocs a képek minőségéért, lámpa mellett kellett fotóznom...
Levendulás párna, és pzs-tartók
Love them.




2014. október 6., hétfő

Messzire utazó nesszeszer





Szóval az úgy volt, hogy mikor elkezdtem angolul tanulni gimiben, javasolták, hogy keressünk magunknak angolul író levelezőtársat, gyakorlásként. Én szeretek levelezni, régebben orosz levelezőtársaim is voltak, még az átkosban, mindig küldtek Misamacis naptárt (igen, ilyen öreg vagyok...), meg papírszalvétákat, így hát kaptam az alkalmon, mikor valamelyik ifjúsági magazinban angolul levelezni kívánó emberkékre találtam . Így került Hinako a képbe. Japán lány, és úgy 16 éves korom óta levelezünk - nem kell kiszámolni, mit jelent ez években, köszönöm szépen!... Voltak nagyobb csendek, de eleinte igen sűrűn jöttek-mentek a levelek, apró ajándékok, mi több, meg is látogatott a főiskola első éve utáni nyáron. Elvittem a Balatonra, Budapestet is bejártuk, aztán hazamentünk Szombathelyre. Fura élmény volt az egész, más világ, más elképzelések, de nagyon érdekes. Egyedül utazott Európába, volt Ausztriában és talán Angliában is közben, de a legtöbb időt nálunk töltötte Magyarországon, én el nem mertem volna indulni..., mindehhez egyáltalán nem egy kalandvágyó kinézetű lány volt, vékony, törékeny, a szél is elfújta volna. Érkezés előtt olyan térképet küldött nekem a Keleti pu.-ról, ahol várnom kellett rá, hogy szerintem az állomásfőnöknek nincs ilyen részletes. Ennek ellenére persze elkerültük egymást.
Hozott egy olyan apró walkmant nekem, hogy csodájára járt a környék, hogy mi ez?!?! Furcsa volt, mert írásban nagyon jól írt angolul, beszédben meg komoly gondjaink voltak, hogy megértsük egymást. 
Néhány éves hallgatás után kb. 2 év kezdtünk újra levelezni, azóta neki is családja, nagy fia van, de még mindig örömmel emlegeti azt a régi nyarat nálunk.

Hát neki készült ez a légipostás nesszeszer :-)

2014. szeptember 24., szerda

Apróság - egyelőre félig titkos...


Ha van időm, nekiesek a varrógépnek. Mármint nem szétverem, hanem varrok és varrok és varrok :-) Még nem fedhetem fel teljesen, de majd annak is eljön az ideje. Addig pszt!....

2014. szeptember 13., szombat

Folytatás





Befejeztem a múlt héten elkezdett másik darabot is. Akkor is esett, tegnap is esett, nem csoda, hogy ilyen esernyős-gumicsizmás lett :-)

Nekem tetszik, remélem, annak is fog, akinek szánom. A hátulja kukacolt, az elejét kézzel, esőcseppekkel steppeltem. A zippzár kapott egy kis szalagos-gyöngyös díszt.

2014. szeptember 2., kedd

Első őszi varrás





Hosszú kihagyás után ismét együtt vagyunk, a varrógépem és én. Neki is láttam azonnal valami gyors és azonnali darabnak (igaziból daraboknak...). A hosszú kihagyás után most ismét meg kell tanulnom, hogy a türelem rózsát terem és a leírásokban nem azért mondanak valamit, mert csak, hanem mert ha követem az utasításokat, akkor sikerülnek a dolgok, míg ha azt hajtogatom, hogy biztos lehet ezt másként is, akkor egyes esetekben ez bejön, másokban viszont nem. És ha nem, akkor a bontás-újravarrás sokkal több időbe telik, mintha elsőre hallgattam volna a kipróbált leírásra. Meg olyan lesz a munkadarab, amilyennek lennie kell. Szemben ezzel, aminek akadnak hibái, de sebaj, így szeretem, nem nagyobb mellel és nem kisebb orral :-) Mert az enyém.